A tömegember tökéletesnek tartja magát. Azért van szüksége a hiú embernek másokra, mert velük akarja megerősíttetni az önmagáról megálmodott képet. Következésképpen a nemes ember még ebben a beteges esetben, a hiúság "vakságában" sem érezheti magát igazán tökéletesnek. A mai középszerű emberben, az új Ádámban ezzel szemben fel sem merül, hogy kételkedjék saját tökéletességében. Önbizalma, akár Ádámé, paradicsomi. Mivel a lelke eredendően zárt, hiányzik belőle mindaz, ami lehetővé tenné, hogy felfedezze saját tökéletlenségét: vagyis nem hasonlítja magát máshoz. (...)
A buta egész életében, menthetetlenül buta. Ezért mondta Anatole France, hogy végzetesebb ostobának lenni, mint gonosznak, Tudniillik a gonoszság olykor szünetel; a butaság ellenben soha. Ez nem azt jelenti, hogy a tömegember buta. Ellenkezőleg, a mai tömegember okosabb, szellemi képessége nagyobb, mint bármelyik elődjéé. Csakhogy ennek a képességnek semmi haszna; képességének ködös tudata tulajdonképpen csak arra készteti, hogy ne használja az eszét, és hogy még jobban befelé forduljon. Egyszer s mindenkorra szentnek tekinti az a sok közhelyt, előítéletet, gondolatfoszlányt, vagy épp üres szót, ami véletlenszerűen felhalmozódott a lelkében, s amit -csak naivitással magyarázható vakmerőséggel- mindenütt érvényre juttat (...) nem arról van szó, hogy a közönséges ember inkább kiválónak, mintsem közönségesnek tartja magát, hanem arról, hogy a közönségességhez való jogot, a közönségesség jogát hirdeti és érvényesíti.
(pp.96.-97.)
A tömeg -látva a nagyságát és sűrűségét, ugyan ki gondolná?- rajta kívül állókkal nem kíván együtt élni. Halálosan gyűlöl mindent, ami rajta kívül áll.
(p.103.)
