HTML

A tömegember

Eredetileg könyvet készültem írni erről a témáról, de egyelőre csak az idézeteket teszem ide ki. Mivel az idézendő szerzőkhöz nem is mindig könnyű hozzájutni, és viszonylag kevesen is ismerik őket, még ebből a szempontból is hasznos lehet. A top-posting miatt elnézést, így lentről felfelé kell olvasni... KOMMENTEZNI LEHET, SŐT, EGYENESEN BÁTORÍTOM!!!!

Friss topikok

Bergyajev: Az ember rabságáról és szabadságáról

2009.10.03. 17:19 Braunitzer G., MA, PsD

...A személy kimunkálása az arisztokratikus típus kimunkálását jelenti, azaz olyan emberét, aki nem hajlandó keveredni az arctalan egyetemes közeggel, belsőleg független és szabad, felemelkedik az élet magasabb tartalmához, és leereszkedik a megalázott, szenvedő és a felemelkedés lehetőségétől megfosztott világhoz. (...)

Egy másik fontos probléma is összefügg az arisztokratizmussal: a rendkívüli, nagy emberek, illetve a középszerűek különbsége. (...) Egy rendkívüli tehetséggel megáldott ember a természete alapján lehet átlagos, köznapi. (...) Azt az embert tarthatjuk rendkívülinek, jelentősnek, aki nem békélhet meg a köznapisággal és a létezés végességével, aki bensejében a végtelenség felé tör, nem fogadja el az emberi létezés végleges objektivációját. (...) A valódi arisztokratizmus nem jog, nem privilégium, önmagának semmit sem követel, hanem ad, felelőssé teszi az embert, és a szolgálat kötelezettségét rója rá. (...) Az igazi arisztokrata szokatlanul érzékeny és szenvedő, az urak viszont durvák és érzéketlenek. Az úr lényegében plebejus, az uralkodás plebejus dolog. Az objektiváció folyamatában a szellemi plebejusság figyelhető meg. (...) De mindez jelenti-e azt, hogy a személyes arisztokratizmus mintegy önmagába zárt marad, és kifelé semmiben nem fejeződik ki? Természetesen nem. Ám más perspektívában fejezi ki önmagát, nem a szocializáció, hanem a kommunitáriusság perspektívájában, az emberek perszonalista közösségében, az "én" és a "te", nem pedig az "én"-nek az "ő"-höz, a tárgyhoz fűződő kapcsolatának perspektívájában.

Nyikolaj Bergyajev: Az ember rabságáról és szabadságáról. Budapest: 1997, Európa. pp. 220-4.  

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://tomegember.blog.hu/api/trackback/id/tr631425266

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

the word is out 2009.11.01. 20:57:09

Jók ezek.

Ortegát rég olvastam már, újból neki fogok állni.

"Egy rendkívüli tehetséggel megáldott ember a természete alapján lehet átlagos, köznapi." Igen. Engem mindig az érdekelt, hogy egy semmi rendkívüli tehetséggel nem megáldott ember lehet-e NEM középszerű? Vannak módjai, hogy törekedjen erre, de képes elérni egy értékesebb létet? Vagy már maga a törekvés is valami? (De elég-e?)

the word is out 2009.11.04. 23:25:16

Mindegy is, ne foglalkozzá vele. Nem is tudtam pontosan megfogalmazni, hogy mire nincs válaszom. A kérdésen is többet kell még gondolkodnom.

Braunitzer G., MA, PsD 2009.11.11. 12:13:13

@the word is out: Lehet egyébként olyan ember is nem középszerű. A leglényegesebb mozzanat az igény arra, hogy többek legyünk, mindig többek magunknál, az aktuális magunknál. Heideggernél jelenik ez meg abban, hogy "az ember mindig benne áll a lehetőségeiben"- azaz, hogy mivel relatíve szabad döntései vannak, minden pillanatban akármilyen irányt vehet az élete. (Már mindig több önmagánál.) Ennek a megélése, a szabott, megszokott keretek közé való beragadástól való irtózat és menekülés az autentikus létmód, mégpedig az ember alapjellegéből adódóan.
Már, hogy szerintem.
süti beállítások módosítása