Ha egyszer már alaposan számba vettük, hogy milyen is ez a ma uralkodó embertípus, akit én tömegembernek neveztem el, a hasznosabb és drámaibb kérdések kerülnek majd előtérbe: Vajon megreformálható-e ez az embertípus? Más szóval: orvosolhatók-e a benne található súlyos hibák? Mert hát -mint majd látja az olvasó- itt egy hermetikus emberről van szó, aki igazából mindennemű felsőbbség elől elzárkózik.
(...)
Vajon képes-e egy mai huszonéves olyan élettervet alkotni magának, amely egyéni képet mutat, s amelyet épp ezért sok önálló kezdeményezéssel, sajátos erőfeszítéssel kell majd megvalósítania?
(id.mű, p.29.)
Hamarosan rá fog jönni, hogy tervének útjában áll az embertársa, ahogy az életét is szorongatja mások élete. S a korára jellemző alkalmazkodási képesség akkor majd arra ösztönzi, hogy lemondjon mindennemű cselekvésről, sőt minden egyéni vágyról, és ellenkező irányba fog elindulni: mindenki által osztott desideratából álló, standard életet képzel el magának, és belátja, hogy azt csak úgy érheti el, hogyha másokkal együtt, közösen igényli vagy követeli. (p.30.)
